Ha megbotlik a lábad, akkor is tovább kell menned az úton…

Ha megbotlik a lábad, akkor is tovább kell menned az úton…

Ha megbotlik a lábad, akkor is tovább kell menned az úton…

Megesik, hogy nem jó érzés tükörbe nézni, beletekinteni a saját szemembe. Kifejezetten fájdalmas meglátni mindazt, ami és aki a tekintetem mögött lakozik. Szembesülni azzal amivel igazából már jó ideje nem akarok…

LÁTNI…

…azt, hogy vannak napok, amikor nem akarok reggel felkelni, s megcsinálni ugyanazon rutin dolgokat, amit tegnap is megtettem. Azt, hogy nincs ami éltet, mert ott belül üres vagyok. Azt, hogy nincs aki éltet, mert ott belül üres vagyok. Azt , hogy abba a hiedelembe estem, hogy a dolgok tőlem függetlenek. Azt, hogy ami korábban feltöltött, most semmit sem jelent.

Mi változott? Hol veszítette értelmét a létezésem?

Mintha pókhálóba szőnének mérges pókok, kiknek játszadozni támadt kedve. Behálóznak és lesben állnak, mikor merülök ki annyira, hogy közeledjenek felém.

Negatív gondolatok sora szövi be az életem és kezdek a pókhálótól nem látni. Egyre több réteg pakolódik rám, s én hagyom. Végül már alig kapok levegőt, mire felfedezem, hogy hova is kerültem. Összeszedem a maradék erőmet, üvöltök a levegőért, a szabadságomért amit elvesztettem. Kiszabadulok a pókhálóból és rohanok, ölelni akarom visszakapott szabadságomat.

Megyek a folyópartra, hogy meglássam igazi arcom a Víz tükrében. Figyelem a Levegőben a szelet, ahogy megrezegteti a fák lombját, élvezem a Tűz elemét a Napból, ahogy megpirongatja fehér bőrömet. S engedem, kérem Földanyát, gyógyítson. Közben felhív a piciny gyermekem, aki látja szenvedésem a pókhálóban:

Anya, beszélni akartam veled. Hova tetted a távirányítókat? (Gondolom magamban, miféle távirányítókat… mellékesen jegyzem meg, nincs televíziónk és nem is lesz…)

Aztán eszembe jutott mire gondol, de nem tudtam megmondani, hol keresse. Ennyit akartam, megbeszéltünk mindent -mondja és elnémult a telefon…

Tényleg, hova tettem a távirányítókat?

Átadtam valaki másnak a kezébe, hogy ide-oda kapcsolgassa az én képernyőmet. Kiadtam a kezemből az irányítást, s hagytam, hogy elszenvedője legyek a körülöttem zajló eseményeknek. Nem voltam elég erős, hogy visszaszerezzem azokat a távkapcsolókat, amik az én készülékemhez tartoznak. Felismertem és megértettem a csöpp lányom bölcsességét, és visszaszereztem, ami az enyém. Hálás vagyok neki, hogy lényével tanítja balga édesanyját.

Amikor mély gödörben vagy, ne feledd, magad döntöttél úgy, hogy oda jutsz. Fájdalmas felismerés. DE arról is magad dönthetsz, hogy szárnyakat növesztve kirepülsz onnan. KÉPES VAGY RÁ. TUDD. TEDD. Fúródj be a gödörbe, sírj addig, míg arcodon tiszta könny nem folyik, aztán engedd meg, hogy tiszta arcod erőre buzdítsa szívedet, lelkedet, mert minden tudásod megvan hozzá.

NE FELEDD, KI OLVASOD, ÉRTED ÉS ÉLED MOST SORAIM:

“S MERT…

vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél! Szép nő áll az út mentén és bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad. Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismerésétől? Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: “Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van.” Körülbelül így szól hozzád az élet, minden nap, minden pillanatban – megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.” /Márai Sándor/

…egyszerűen, energiával, szívvel, szeretettel…
Simon Erika – An.al.da

Ha tetszett írásom, itt további inspirációkat találhatsz!

OLVASS A FACEBOOKON:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal cookie-kat használ, a felhasználói élmények növeléséhez. További információ

Amikor a weboldalt használod, az az adott oldalletöltéshez kapcsolódó sütit („session cookie”-t) állít be a böngésződben. A sütik kicsik és veszélytelen fájlok, amik abban nyújtanak segítséget, hogy kifejezetten a neked tetsző ajánlatokkal találkozz internetezés közben, valamint a legjobb élményben részesülj a honlap böngészése közben. A sütiket bármikor törölheted a böngészőben található, „sütik törlése” opcióval. Amennyiben az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Ha szeretnéd letiltani a sütik használatát, azt a böngésződben teheted meg a következő módon: Firefox: A tájékoztatást itt olvashatod : https://support.mozilla.org/hu/kb/sutik-engedelyezese-es-tiltasa-amit-weboldak-haszn Google Chrome: A tájékoztatást itt olvashatod: https://support.google.com/chrome/answer/95647?co=GENIE.Platform%3DAndroid&hl=hu Internet Explorer: A tájékoztatást itt olvashatod: https://support.microsoft.com/hu-hu/help/17442/windows-internet-explorer-delete-manage-cookies Safari: A tájékoztatást itt olvashatod: https://support.apple.com/kb/ph21411?locale=hu_HU További tájékoztatást a cookie-król az ADATVÉDELEM menüpontban találsz.

Bezárás