Megbocsátás.
A múlt már megtörtént. Megtörtént, hogy bántottam másokat, saját magamat vagy engem bántottak. Teherként cipelem a mázsás súlyokat, felszín alatt azt gondolom, óh ezen/azon már rég túl vagyok, a tudatalattiban mélyen pedig ott ragadt. Ott ragadt saját lelki börtönömben az a személy aki megbántott, akire haragudtam, akire dühös voltam. Magamhoz láncoltam őt és ahová megyek jön velem, s gyarapodik társakkal, akiket még mellé rendelek.
Észre sem veszem, hogy terheket cipelek.
Azoknak, akik engem bántottak!
Beszélgetek az emberekkel s tapasztalom, hogy legtöbben azt gondolják, egyfajta “Elismerem, hogy Te győztél!” szerződést írnak alá a megbocsátással. Pedig nem!
Egyszerűen magának az embernek bocsátok meg. Elengedem a múltat, nem értek egyet az akkori tettével, de elfogadom, mert az már múlt! Magán a cselekedeten változtatni nem tudok, megtörtént. De tudok hozzá máshogy viszonyulni, fel tudom oldani!
A folyamat többlépcsős. Másik, fontos és talán legnehezebb része:
Megbocsátás magamnak.
Főleg azoknak az embereknek nehéz ez, akik túlzott önkritikát gyakorolnak önmaguk felett. Akik nehezen fogadják el, hogy hibázhatnak. Én is ezen táborba tartoztam. Aztán megértettem, hogy nem kell és nem is lehet mindig mindenben, mindenkinek megfelelni. Még magamnak sem.
Akkor abban az adott helyzetben ennyi tellett tőlem, így sikerült cselekednem.
Elfogadom, megbánom és megbocsátok magamnak.
Hogyan?
Ez az én saját szövegem:
“….név…………… megbocsátok neked. Nem értek egyet a tetteddel, tudd hogy nagyon mélyen megbántottál. Mégis megbocsátok neked, mert szeretem magam annyira, hogy ezt megtegyem magam miatt. Elengedlek téged, szabad vagy és én is szabad vagyok! “
Tehát mégegyszer mondom: egyesével végigvenni
A legvégén pedig saját magamnak bocsátok meg.
“Elfogadom, hogy időnként hibáztam. Olyat gondoltam, szóltam vagy cselekedtem amivel bántottam saját magamat és másokat. Most megbocsátok magamnak, mert szeretem magam. Szabad ember vagyok. Köszönöm és hálás vagyok mindezért.”
Miután végigértem a listán hagyom, hogy a gyertya leégjen (nem fújom el), elégesse a bennem lévő haragot, s cserébe tiszta fényt vigyen a lelkem börtönébe.
A harag, a düh, a sértődöttség, a gyűlölet nagyon alacsony rezgésszintet képviselnek. Ha nem vagy hajlandó a megbocsátásra ezekkel mérgezed magad, ami beszennyezi a lelket, aztán a testet betegíti meg. Értsd meg, hogy ez a folyamat érted van.
Több leszel tőle.
A JÖVŐ
Bocsáss meg, kérlek!
Mit kapsz cserébe?
Szabadságot.
A test és lélek egészségét.
Minden tiszteletem a Tiéd, ha nemcsak elolvasod, hanem végigcsinálod.
Annyira szükségünk van erre. Még másoknak megbocsátunk gyakrabban, de magunkat aztán ostorozzuk évekig a hibákért. Pedig van-e fontosabb, mint a saját lelki egészségünk?