Megbocsátás.
Ez az egyik legnehezebb, de legtöbb felszabadító energiát hozó lépés a lélekfejlődés útján. Mindenki követ el hibákat, és gondol, szól, cselekszik úgy, ahogy az adott pillanat kihozza belőle, aztán pár perc múlva már tudja (jó esetben), hogy nem így kellett volna.
A MÚLT.
A múlt már megtörtént. Megtörtént, hogy bántottam másokat, saját magamat vagy engem bántottak. Teherként cipelem a mázsás súlyokat, felszín alatt azt gondolom, óh ezen/azon már rég túl vagyok, a tudatalattiban mélyen pedig ott ragadt. Ott ragadt saját lelki börtönömben az a személy aki megbántott, akire haragudtam, akire dühös voltam. Magamhoz láncoltam őt és ahová megyek jön velem, s gyarapodik társakkal, akiket még mellé rendelek.
Észre sem veszem, hogy terheket cipelek.
A múlt már megtörtént. Megtörtént, hogy bántottam másokat, saját magamat vagy engem bántottak. Teherként cipelem a mázsás súlyokat, felszín alatt azt gondolom, óh ezen/azon már rég túl vagyok, a tudatalattiban mélyen pedig ott ragadt. Ott ragadt saját lelki börtönömben az a személy aki megbántott, akire haragudtam, akire dühös voltam. Magamhoz láncoltam őt és ahová megyek jön velem, s gyarapodik társakkal, akiket még mellé rendelek.
Észre sem veszem, hogy terheket cipelek.
Csúnyán megsértették a bennem élő egó-t. Forrongok a dühben, és igazságtalannak érzem a helyzetet. Nem értem hogy miért éppen velem történik. Hogy tehetik ezt velem? Felhívok három-négy ismerőst/barátot és elmondom nekik mi történt, talán kicsit még el is ferdítem az eseményeket, hogy a saját magam igazát bizonyítsam, vagy nyalogathassam a sebeimet. Napokig elrágódom az egész sztorin.
Ahelyett, hogy megérteném a helyzetet, az okokat és szembenéznék az érzelmeimmel játszom az áldozatot, jól elraktározom a megélést, és szépen besöpröm azt az embert, a történést, a lelkem börtönébe, s mikor majd hasonló szituációba keveredek, újra előveszem és általánosítok.
Ugye Te még nem tapasztaltál ilyet?
A folyamat többlépcsős. Másik, fontos és talán legnehezebb része:
Megbocsátás magamnak.
Főleg azoknak az embereknek nehéz ez, akik túlzott önkritikát gyakorolnak önmaguk felett. Akik nehezen fogadják el, hogy hibázhatnak. Én is ezen táborba tartoztam. Aztán megértettem, hogy nem kell és nem is lehet mindig mindenben, mindenkinek megfelelni. Még magamnak sem.
Akkor abban az adott helyzetben ennyi tellett tőlem, így sikerült cselekednem.
Elfogadom, megbánom és megbocsátok magamnak.
Hogyan?
A JELEN.
Megbocsátás Másoknak.
Azoknak, akik engem bántottak!
Azoknak, akik engem bántottak!
Itt az ideje elengedni mindazokat, akiket sikerült a lélekbörtönbe zárni. Megérteni, feloldozni és őszintén megbocsátani.
Mielőtt a hogyan-ra lépnék, érdemes tisztázni magamban, hogy pontosan mit is takar ez a szó: MEGBOCSÁTÁS.
Beszélgetek az emberekkel s tapasztalom, hogy legtöbben azt gondolják, egyfajta “Elismerem, hogy Te győztél!” szerződést írnak alá a megbocsátással. Pedig nem!
Egyszerűen magának az embernek bocsátok meg. Elengedem a múltat, nem értek egyet az akkori tettével, de elfogadom, mert az már múlt! Magán a cselekedeten változtatni nem tudok, megtörtént. De tudok hozzá máshogy viszonyulni, fel tudom oldani!
Beszélgetek az emberekkel s tapasztalom, hogy legtöbben azt gondolják, egyfajta “Elismerem, hogy Te győztél!” szerződést írnak alá a megbocsátással. Pedig nem!
Egyszerűen magának az embernek bocsátok meg. Elengedem a múltat, nem értek egyet az akkori tettével, de elfogadom, mert az már múlt! Magán a cselekedeten változtatni nem tudok, megtörtént. De tudok hozzá máshogy viszonyulni, fel tudom oldani!
A folyamat többlépcsős. Másik, fontos és talán legnehezebb része:
Megbocsátás magamnak.
Főleg azoknak az embereknek nehéz ez, akik túlzott önkritikát gyakorolnak önmaguk felett. Akik nehezen fogadják el, hogy hibázhatnak. Én is ezen táborba tartoztam. Aztán megértettem, hogy nem kell és nem is lehet mindig mindenben, mindenkinek megfelelni. Még magamnak sem.
Akkor abban az adott helyzetben ennyi tellett tőlem, így sikerült cselekednem.
Elfogadom, megbánom és megbocsátok magamnak.
Hogyan?
Hozzávalók: Egy tudatos ember döntése; toll; papír; fehér gyertya -ez nyitja az éteri kapukat; őszinteség; csend; nyugalom; idő; Ha bármelyik hiányzik nem sikerül a folyamat.
Feladat: (több lépésben is működik): átgondolni a személyek listáját, felírni mindenkit és egyesével végigvenni őket, azokat is akik már nem élnek!
Gyertyát gyújtok. Egyesével magam elé képzelem az embereket, és egyszerűen elmondom nekik, akár hangosan, akár magamban amit akarok.
Ez az én saját szövegem:
“….név…………… megbocsátok neked. Nem értek egyet a tetteddel, tudd hogy nagyon mélyen megbántottál. Mégis megbocsátok neked, mert szeretem magam annyira, hogy ezt megtegyem magam miatt. Elengedlek téged, szabad vagy és én is szabad vagyok! “
Tehát mégegyszer mondom: egyesével végigvenni
Ez az én saját szövegem:
“….név…………… megbocsátok neked. Nem értek egyet a tetteddel, tudd hogy nagyon mélyen megbántottál. Mégis megbocsátok neked, mert szeretem magam annyira, hogy ezt megtegyem magam miatt. Elengedlek téged, szabad vagy és én is szabad vagyok! “
Tehát mégegyszer mondom: egyesével végigvenni
mindenkit.
A legvégén pedig saját magamnak bocsátok meg.
“Elfogadom, hogy időnként hibáztam. Olyat gondoltam, szóltam vagy cselekedtem amivel bántottam saját magamat és másokat. Most megbocsátok magamnak, mert szeretem magam. Szabad ember vagyok. Köszönöm és hálás vagyok mindezért.”
Miután végigértem a listán hagyom, hogy a gyertya leégjen (nem fújom el), elégesse a bennem lévő haragot, s cserébe tiszta fényt vigyen a lelkem börtönébe.
A legvégén pedig saját magamnak bocsátok meg.
“Elfogadom, hogy időnként hibáztam. Olyat gondoltam, szóltam vagy cselekedtem amivel bántottam saját magamat és másokat. Most megbocsátok magamnak, mert szeretem magam. Szabad ember vagyok. Köszönöm és hálás vagyok mindezért.”
Miután végigértem a listán hagyom, hogy a gyertya leégjen (nem fújom el), elégesse a bennem lévő haragot, s cserébe tiszta fényt vigyen a lelkem börtönébe.
A harag, a düh, a sértődöttség, a gyűlölet nagyon alacsony rezgésszintet képviselnek. Ha nem vagy hajlandó a megbocsátásra ezekkel mérgezed magad, ami beszennyezi a lelket, aztán a testet betegíti meg. Értsd meg, hogy ez a folyamat érted van.
Több leszel tőle.
A JÖVŐ
A végső lépés az, hogy amikor már jelen vagyok az életemben, észreveszem, hogy bántottam valakit gondolattal, szóval, tettel, odamegyek hozzá és bocsánatot kérek, nem raktározom, késleltetem.
Bocsáss meg, kérlek!
Bocsáss meg, kérlek!
Ugyanezt magammal is végigjátszom, mert még most is előfordul, hogy hibázok, bántom magam, mérges vagyok magamra. Ilyenkor szoktak elhangzani a “hogy lehetek ilyen hülye? ” önátkozó mondatok. Helyette elég ennyi:
Bocsáss meg, kérlek!
Bizonyos időközönként be lehet kukkantani a lélekbörtönbe, egy virtuális ellenőrzést tenni, mennyire működik a rendszer.
Mit kapsz cserébe?
Szabadságot.
A test és lélek egészségét.
Minden tiszteletem a Tiéd, ha nemcsak elolvasod, hanem végigcsinálod.
…egyszerűen, energiával, szívvel, szeretettel…
Simon Erika
An.al.da
Annyira szükségünk van erre. Még másoknak megbocsátunk gyakrabban, de magunkat aztán ostorozzuk évekig a hibákért. Pedig van-e fontosabb, mint a saját lelki egészségünk?